fbpx

Hírek

Egy héttel meghosszabbították a jelentkezést a Winand Gáborról elnevezett versenyre!

Egy budapesti kórházban 1982. február 26-a szürke télvégi napján egy világhírű magyar jazzmuzsikus távozott az élők sorából két héttel negyvenhatodik születésnapja előtt. Alig ismerték szülőhazájában, miközben a nemzetközi jazzéletben mindmáig a legismertebb magyar zenész, aki meglehetősen komoly befolyást gyakorolt a korabeli jazzvilágra és hatása a mai napig kimutatható. De ki is volt ez a rendkívüli személyiség? 

Szeptember után már februárban újra sor került a Magyar Jazz Szövetség közgyűlésére, mert az előző évben csúsztatni kellett a covid miatt, idén pedig visszakerült az eredeti februári időpontra. A Szövetség életműdíjait is kiosztották, amit Zsoldos Béla, Zsoldos Mária és Binder Károly kaptak az idén.

Évi rendes közgyűlését február 19-én, szombaton hívja össze az MJSZ. 

Közönségsiker szempontjából a jazz az 1930-as évek második felétől az 1940-es évek derekáig élte az aranykorát. Ez volt a swing korszak, a big bandek évtizede. Az elkülönített fúvós szekciókra bontott, főként táncoló közönségnek játszó nagyzenekarok uralták a terepet. De mi is volt a swing lényege? Szerintem senki nem testesítette meg jobban ezt a stílust, mint az ismeretlenségből, Kansas Cityből New Yorkba valósággal berobbant Count Basie zenekar.

Winand Gábor tavaly nyáron halt meg tragikus hirtelenséggel. Karosi Júlia ötlete alapján a Magyar Jazz Szövetség a neves énekesről elnevezett versenyt hirdet fiatal énekeseknek.

Gyula egy pesti jelenség volt, igazi egyéniség – öltözködésben, viselkedésben, ahogy beszélt, gesztikulált, ahogyan fehér cérnakesztyűben, mint értékes múzeumi tárgyakat pakolta dobszerelésének összes darabját. Határtalanul népszerű volt, nemcsak kedvelt muzsikus, de azonnali atmoszféra-teremtő rendkívüli színészi adottságokkal rendelkező színpadi figura is. (Mint kiderült közeli rokona volt Somlay Artúr, a magyar színjátszás egyik legnagyobb alakja.) Mint tudjuk, humor nélkül nem lehet élni. Ő aztán értette a humort, pedig bőven lett volna oka a búslakodásra is.

Mint azt a jazzmagazinok szorgos olvasói jól tudják, egyes lapoknál évente megszavaztatják a szakmai újságírókat és a laikus közönséget (két külön voksoláson) az előző év legjobb jazzteljesítményeiről. A JazzTimes az egyik olyan szakmai magazin, mely a legalaposabb felmérést készíti.

Hétfőn éjfél felé terjedt a hír a Facebook portálon, meghalt Zbigniew Namysłowski, a világszerte ismert és elismert lengyel szaxofonos. Egyből alaposabban utánanézve kiderült, családja a zenész hivatalos közösségi oldalán tette közzé halálhírét. Mint írták: "Február 7-én elhunyt Zbigniew Jacek Namysłowski –a férj, apa, nagyapánk – jazz-szaxofonos, zeneszerző, hangszerelő, fiatal zenész generációk tanára, és bár ő maga nem nagyon szerette ezt a kifejezést – a legendás lengyel jazzman. Ami apának kétségtelenül egyik legfontosabb dolog életében, az a jazz volt, a legőszintébben és a legmélyebben a szaxofonjával és a kompozícióival kommunikált a világgal. Folyamatosan tervezte, hogy az elkövetkező hetekben milyen koncerteken vesz majd részt. Nagyon nehéz leírnunk mindazt, amit most érzünk, az elért eredményeit is nehéz összefoglalnunk, mert amit most érzünk, az mindenekelőtt hatalmas üresség és kétségbeesés. Meggyőződésünk, hogy a zenéje megmarad, és így apa mindig velünk, és veletek lesz! "

Lakatos Ablakos Dezső jazz előadóművészeti ösztöndíjra várják ebben az évben is fiatal előadóművészek jelentkezését. Az ösztöndíjat 2005-ben alapították, melynek célja, hogy segítse a 30 év alatti jazz előadóművészek pályakezdését, művészi fejlődését. Jelentkezési határidő: február 28.

A vasárnap este 8-tól fél 12-ig tartó versenyen 8 versenyző indult.

1958-ban az Esquire magazinnak bedolgozó fotós, Art Kane elhatározta, hogy a Harlem 17-es keleti körzetében, a 126. utcában korának legnagyobb jazz-zenészeiről csoportképet készít. Ötvennyolcan fogadták el felkérését, “55 cats and 3 chicks”, és rendeződtek el az instrukciók szerint a 126. utca az Ötödik és a Madison Avenue közötti szakaszán kiválasztott ház előtt. 1958. augusztus 12-én délelőtt 10 órakor elkészült az „A Great Day in Harlem”, amely az Esquire 1959 januári számában jelent meg. A képre ötvenheten kerültek, a nagyszerű zongorista, az 1897-ben született Willie „The Lion” Smith, elfáradt az álldogálásban, és a szomszédban ült, amikor Kane exponált.

Közönségsiker szempontjából a jazz az 1930-as évek második felétől az 1940-es évek derekáig élte az aranykorát. Ez volt a swing korszak, a big bandek évtizede. Az elkülönített fúvós szekciókra bontott, főként táncoló közönségnek játszó nagyzenekarok uralták a terepet. De mi is volt a swing lényege? Szerintem senki nem testesítette meg jobban ezt a stílust, mint az ismeretlenségből, Kansas Cityből New Yorkba valósággal berobbant Count Basie zenekar.

Gonda János tavaly márciusban hunyt el, a Széchenyi- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, zeneszerző, zenetörténész, főiskolai tanár idén január 11-én lett volna 90 éves. Az életét végig tudatosan élő Tanár úr már életében intézménnyé vált, sokrétű, szerteágazó tevékenységét gondosan szervezte, hogy elérendő céljaira mindig biztosítsa a megfelelő időt. A halálra is felkészült, felbecsülhetetlen értékű, kéziratokból, kottákból, könyvekből, fényképekből, hanglemezekből, CD-kből, film és videofelvételekből, magnószalagokon, kazettákon rögzített hangfelvételekből, levelezésekből álló hagyatékát, valamint zongoráját a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (FSZEK) Zenei Gyűjteménynek adományozta.

Nem könnyű megtalálni a hazai jazzélet szereplőinek lemezeit. A MagyarJazz megpróbálja összegyűjteni az egyik legnagyobb zenemegosztón megtalálható összes olyan jazzlemezt, amiben legalább egy magyar közreműködő szerepel 2021. november 15. és 2022 novembere között.

2021. március 10-én hunyt el a Liszt-díjas Gonda János, a hazai jazz kiemelkedő alakja, a jazzoktatás megteremtője, aki nélkül ma nem lenne Jazztanszék a Zeneakadémián. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban ma lesz Gonda János hagyatékának átadási ünnepsége.

A kesernyés humorú mondás szerint Charlie Parker zenéjére a közönség megszűnt táncolni, Coltrane-éra pedig megszűnt hallgatni. Nem teljesen igaz, végképp nem méltányos, de nem is teljesen alaptalan. A jazz New Orleans bordélyházaiban és deszkapadlójú tánctermeiben vert eredetileg gyökeret, de itt nem a műfaj származástanát, inkább az évek során megváltozott funkcióját feszegetném.

A portálunkon megválasztott év fiatal jazz-előadója lép fel először a hónap végén nyíló Magyar Zene Házában. Ez azért nem egészen igaz, mert a március 19-ei koncert előtt még Gyárfás Attila dobos is fog játszani a frissen nyíló helyszínen, mégpedig Hayden Chisholm szaxofonossal és Hock Ernő bőgőssel, de valamiért a crossover kategóriába helyezték ezt a koncertet.