fbpx

Szabad ember szabad zenéje

2021. máj. 09.

Töredékes portré a 65 éves Grencsó Istvánról, a magyar avantgárd jazz kiemelkedő személyiségéről, aki május 9-én tölti be 65. életévét. A magyarjazz.hu rendhagyó módját választotta köszöntésének: az útját a kezdetektől figyelemmel kísérő koncertbeszámolókból, lemezkritikákból és interjúból vett szemelvényekkel tekintjük át a fotózással és versírással is foglalkozó sokoldalú alkotó pályájának fontosabb állomásait. A négy évtizedet átfogó összeállításban korábbi írásaimból válogattam.

„A 80-as években Szombathelyen éltem, volt egy trióm, a Masina Jazz Csoport. Akkoriban már sok olyan zenét hallgattam, amit nem jazznek, hanem improvizációs, szabad kifejezési formának neveznék. 1982 táján Budapesten hallottam Szabados Gyuri bácsi trióját. A koncert eldöntötte bennem azt, hogy nem kell elmenni Amerikába, vannak magyar emberek is, akik így gondolkoznak és játszanak. Nem sokra rá egy vidéki fesztiválon keresett meg, hogy volna-e kedvem Pestre menni, vele játszani.”

A szabad zenéléstől a zene szabadságáig (Magyar Nemzet, 2012)

 
A hőskor: a győri Jazz Studium kiadvány kazettamelléklete (1987)

 

A Masina dzsesszegyüttes (Grencsó István - fuvola/szaxofon, Scheer József - basszusgitár, Geröly Tamás - dob formációban teljesen profi műsorral lepte meg a közönséget: jól megválasztott témák, ötletes improvizációk, tudatos építkezés és egyéni hang jellemezték összeforrott játékukat.

Amatőr pop-dzsessz-rock együttesek országos döntője, Győr (Hajdú-bihari Napló, 1981)

A Kassák Klub évek óta otthona a MAKUZ zenekarnak és társulásnak (Dresch Mihály, Grencsó István, Kovács Ferenc, Lőrinszky Attila, Baló István, Geröly Tamás, Benkő Róbert, Tréfás István, Mákó Miklós, Kobzos Kiss Tamás, Kiss Gábor, Juhász Zoltán és mások). Vannak olyanok, akik a jazz, s vannak, akik a klasszikus zene felől érkeztek. A kör vezetője Szabados György, aki a hatvanas évek­ben az avantgárd jazz területéről indult, de mára a műfaji és stiláris kategóriákat meghaladó muzsikussá vált. Az ő szellemisége, a magyar kultúra és zeneiség iránti elkötelezettsége az inspiratív forrás. Ezek a szinte rituális zenélések nem a pénzről, nem az eladhatóságról, nem is a népszerűségről, hanem a személyiség rejtett titkairól, a felszabadítandó energiákról, az ősi ösztönökről szólnak. A klub, amely havonta egyszer tartja összejöveteleit, december 26-án óriási érdeklődés mellett rendezte meg hagyományos, közösségi Kassák-karácsonyát, a szabad zenélés ünnepi fórumát, majd Nagy József (mozgás), Bicskei Zoltán (képzőművészet), Dresch Mihály és Grencsó István (szaxofonok) performance-át.

A Szabad Zene Nyilvánossága (Magyar Nemzet, 1988)

 

A zenéről a szombathelyi bemutatkozást követő állomásokon (Tatabánya, Miskolc, Debrecen, Budapest, Győr) sem sok szó esett köztük: a tisztán improvizációra épülő szabad zenélési mód nem verbális, hanem lelki-zenei kommunikációt igényel. Egyetemi klubok, ifjúsági házak változó létszámú és érdeklődésű közönsége volt részese a wuppertali Peter Kowald és három magyar muzsikus, Grencsó István (szaxofon), Benkő Róber (bőgő) és Geröly Tamás (ütőhangszerek) kapcsolatteremtésének ezeken a koncerteken.

Turné bőgővel. Magyar Nemzet, 1988)

 

Dresch zenéjében a magyar folklór egyre közvetlenebb kiindulási pont, s ez nemzeti jelleget ad játékának. Grencsó egészen más úton jár: többszólamú, finoman megkomponált, keleties harmóniákat és repetitív elemeket is használó zenéje azonban ugyanolyan sikert aratott.

Fesztiválok tündöklése és bukása. Kamaraerdő, Debrecen  (Magyar Nemzet, 1989)

 
Grand Opus: Esszék – Dukay, Kovács Tíckmayer, Hollól (Adyton Records – Hunnia Records, 2018)

 

Az Adyton kiadó első lemezfelvételének időpontja 1989. április 16, a helyszín Győr. Grencsó Kollektíva: 1988-89. A címek beszédesek: Rákóczi búcsúja, Bújdosó, Kicsi lovam... Kossuth-nóta, Mezítlábas. A kvintett (Grencsó, Geröly, Benkő, Boór Zsuzsa, Vaskó zsolt) játéka az iskola vonalát követi, folklórihletésű kortárs kamara jazz. A második lemez jó esztendő múlva Budapesten készül a Dresch kvartettel (Dresch, Grencsó, Benkő, Baló). Ezt követően az addig két jó barát más-más irányt vesz: Dresch egyre mélyebben ássa magát a népzenébe, táncszínházi produkciók részese lesz, Grencsó zenéje intimebb, időtlenebb jelleget ölt.

Az Adyton hangjai (Film, Színház, Muzsika, 1996)

 
Újból ketten: Dresch Mihállyal Szabados György házának udvarán (2019)

 

Szaxofon, oboa, kaval – jazz, klasszikus zene, folklór. Három szuverén világ, itt mégis egységet alkotnak. Grencsó István személyében kitűnő jazz-szólista csatlakozott az együtteshez, de nagyszerű társa oboán Juhász Endre, míg Thurnay Balázs kavalozása az egzotikumot, Krulik Zoltán disszonáns gitárakkordjai a huszadik századot hozzák a hangzásba.

A másság azonossága. Makám: Divert time into (Film, Színház, muzsika, 1996)

 

Vonzódása a szokatlanhoz, a szabálytalanhoz nem új keletű, nincs olyan zenei megnyilatkozása, amely valamilyen meghökkentő, formabontó elemet ne tartalmazna. Ez az örökösen kérdező alapállás friss megközelítést, klisémentes fogalmazást eredményez, amire legutóbbi CD-je is példa. Big Collective elnevezésű, nyolctagú zenekarával a hatvanas évek emlékezetes Hattyúdal című filmjének kedves betétdalát, a Villa Negra című szerzeményt dolgozza fel. Grencsó metaforikus üzenetet fedezett fel az öreg kültelki vagány dalában: a társadadalom perifériájára szorult, a történelmet alulnézetből szemlélő, a maga törvényei szerint élő kisember világában napjaink viszonyaira érzett rá.

A fekete villa (Napi Magyarország, 1998)

 
Útközben: Villa Negra (Fonó Records, 1997)

 

1984-ben hozta létre alakváltoztató formációját, a Kollektívát, és 1993-ban találkozott először Lewis Jordan fekete amerikai szaxofonos-színész-költővel. Legutóbb a 2009-es Mediawave fesztiválon játszottak együtt, akkor rögzítették a CD anyagát. A modern jazz két nagyjának szelleme is a korong felett lebeg: Ornette Colemant, a free jazz úttörőjét Lonely Woman című, fájdalmasan szép szerzeményének feldolgozásával idézik meg, míg Rahsaan Roland Kirk alakja előtt verssel is tisztelegnek. Grencsó (tenorszaxofon, fuvola) és Lewis (altszaxofon, szöveg) zenei világa harmonikusan illeszkedik egymásba, konvenciómentes gondolkodásuk megannyi szellemes zenei ötletben, váratlan, ugyanakkor szervesen építkező fordulatban ölt testet.

Grencsó Open Collective: Szőttes fekete-fehérben (Gramofon, 2009)

 
Találkozás: Local Time, Lewis Jordan (BMC Records, 2011)

 

A kreatív, megalkuvásmentes irányultságáról ismert Grencsó István a fiatal Pozsár Máté zongorista és Miklós Szilveszter ütőhangszeres személyében új partnerekre talált, s a régi társ Benkő Róbert bőgőssel kiegészült kvartettjével ígéretes alkotói korszakba lépett. Síkvidék című lemeze nincs híján a szokásos iróniának és játékosságnak, a hangvétel azonban mindvégig komoly. Ez a zene nem a jazz bevett nyelvezetén szólal meg: fő rendezőelve a spontaneitás, amely a rögzített hangnemektől való elrugaszkodásban, az energia­impulzusok szabad áramlásában és a muzsikusok közötti interakcióban nyilvánul meg.

Magyar jazzrapszódiák (Magyar Nemzet, 2014)

A Mediawave kiemelt vállalása a 75 éve született, 2011-ben elhunyt Szabados Györgynek a megidézése volt. Ezt szolgálta a Trio Kontraszt (Stevan Kovacs Tickmayer – zongora, Grencsó István – szaxofon, fuvola, Geröly Tamás – dob), a Geröly Kvartett és a Grencsó együttes fellépése. Hogyan élhet tovább egy nagy formátumú muzsikus jelentős mértékben improvizatív elemekre épülő zenéje? Az esküvő, a Fohász és az Adyton című Szabados-kompozíciók megszólaltatásával a vajdasági Mezei Szilárd brácsással kibővült Grencsó-csapat megadta a választ a kérdésre. Mezei és a szabad zenélés nagymesterévé érett Grencsó szólói glóriával fonták be, és egekbe repítették a szilárd kompozíciós vázra épülő, mégis szárnyalóan szabad muzsikát.

Hangjelek a kazamatákban (Magyar Nemzet, 2014)

A nyolctagú Rezervátum Orchestra (ön)ironikus elnevezése arra utal, hogy a szabad zenélésnek az a gyakorlata, amely mellett a tagok elkötelezték magukat, már csak foltokban, zárt közösségekben létezik. A négy fúvósból, két bőgősből, zongoristából és dobosból álló együttes Grencsó és Miklós Szilveszter három hosszabb, a kötött és a szabad részek összhangját kitűnő dramaturgiai érzékkel és hatásos zenei ötletekkel megteremtő kompozícióját adta elő. Az újszerűséget piedesztálra emelő intellektuális kalandozások és az érzékeket megcélzó talmi megnyilatkozások korában kivételes alkalom, hogy ilyen belülről jövő, totális rögtönzésekben kicsúcsosodó, az egyén és a közösség termékenyítő kapcsolatára épülő zene hangozzék fel.

Jazz a rezervátumból. Újbuda fesztivál (Magyar Nemzet, 2015)

 

Vannak szellemi törekvések, amelyek erős ellenszélben igyekeznek teret nyerni maguknak. Ilyen az improvizatív zenélés és annak új fóruma, az Adyton Szabad Zene Műhely és Együttlét, amelyet második alkalommal rendeztek meg Nagymaroson. A sokfelől érkező tucatnyi résztvevő délelőttönként a zenei kútfő Grencsó István (szaxofon) és Benkő Róbert (nagybőgő) irányításával, Dukay Barnabás (zongora) és Szabó Sándor (gitár) közreműködésével a szabad zenélés gyakorlatával ismerkedett.

Lélek és zene teremtő szabadsága (Magyar Nemzet, 2016)

 
Adyton Szabad Zene Műhely és Együttlét, Nagymaros (2014)

 

A nyári táborok sorában különleges helyet foglal el az Adyton, amely a Nagymaroson élt, Kossuth-díjas Szabados György zongoraművész-zeneszerző szellemében ötödik alkalommal jött létre a Dunakanyarban. A Grencsó István művészeti irányításával szervezett, műhelynek és együttlétnek nevezett összejövetel résztvevői a Sigil galéria belső termeiben és hangulatos udvarában szabadzenei gyakorlatokon, szellemet gazdagító, a társművészeteket is magába foglaló előadásokon, beszélgetéseken, esti közös fellépéseken vettek részt. …A sokfelől érkező tucatnyi résztvevő délelőttönként a zenei kútfő Grencsó István (szaxofon) és Benkő Róbert (nagybőgő) irányításával, Dukay Barnabás (zongora) és Szabó Sándor (gitár) közreműködésével a szabad zenélés gyakorlatával ismerkedett.

Nyár, improvizáció, jazz a Kárpát-medencében (Magyar Nemzet, 2017)

Otthonra talált a BMC-nél Grencsó István, a magyar szabadzenélés zászlóvivője is. Kollektívájával, majd kvartettjével kiadott kitűnő lemezek után ironikus önmeghatározásként is felfogható a Rudi Mahall német klarinétossal felvett Rétegzene a muzsikusok spontán interakciójára építve a jazzben is külön iránynak számító zenélés érvényességét példázza. A délvidéki Kovács Tickmayer István zongoristával és Geröly Tamás ütőhangszeressel alkotott Trio Kontraszt azonos című CD-je kötött, illetve töredéknek nevezett darabok spontán rögtönzéseiben érvényesít hasonló zenélési elveket.

Kalandozó magyarok a jazz nemzetközi piacán (Magyar Nemzet, 2016)

 

Grencsó István 2017-ben újabb amerikai partner után nézett. Meg is találta a neves chicagói fúvós, Ken Vandermark személyében. Vandermark az amerikai muzsikusokra jellemző magabiztossággal és lehengerlő dinamizmussal fújta hangszereit, a tenorszaxofont és a klarinétot. Grencsó ezen az estén altóra váltott, de a klarinétot és a fuvolát is üzembe helyezte. Ezt a formulákat, bevett frázisokat, ismert megoldásokat kerülni igyekvő előadási gyakorlatot épp az érintettség, a kifejezésbe vetett hit és a teljes azonosulás töltheti meg olyan tartalmakkal, amelyek képesek áthatolni a megszokottság kényelmes befogadói magatartásának falain.

A szabadság nehéz terhe. A Grencsó Collective Special koncertje az Opus klubban (Magyarjazz.hu, 2020)

 
Gerncsó István és Ken Vandermark az Opus klubban (2020)

 

„Én nem tartozom az állami jazzhez, mert nem volt részem intézményes jazzoktatásban. De a népi vonalhoz sem sorolhatnak. Nem baj. Ahogy Balczó András mondaná, fájdalomba ágyazott gyönyörűség. Nem cserélné el az ember senkivel.”

A szabad zenéléstől a zene szabadságáig (Magyar Nemzet, 2012)

 

Fotó: Turi Gábor