fbpx

Évforduló / Toots Thielemans

2022. április 29.

Holnap, ugyanúgy, mint jó egy évtizede minden esztendőben, megünnepeljük az UNESCO Nemzetközi Jazznapját. Így tesznek az egész világon. Ingyenes koncertek csalogatnak a legkülönbözőbb helyszíneken. Herbie Hancock az UNESCO jószolgálati nagyköveteként 2011-ben indította útjára az International Jazz Day nevű kezdeményezést, mely rövid idő alatt sikeres lett világszerte.

Az ünnepi hangulatban azonban ne feledjük, hogy e napon a bő száz esztendeje született műfajt köszöntik a fellépők. És illő, hogy a programokra készülődés közben szakítsunk néhány percet arra is, hogy lemezjátszónkon vagy az interneten meghallgassunk egy felvételt a centenárium alkalmából.

Ma lenne ugyanis százesztendős Toots Thielemans belga szájharmonikás és gitáros, teljes nevén Jean-Baptiste Frédéric Isidor, Baron Thielemans, aki kivételesen hosszú élete során (kilencvennégy éves korában álmában halt meg) elérte, hogy a sokak által lenézett, jobbára csak a bluesban használt fő hangszeréből elismert jazzhangszer váljon. Thielemans virtuóz, ugyanakkor érzelmes játéka örökös viszonyítási pont marad mai és leendő követői számára.

Autodidaktaként tanult meg tangóharmonikán és szájharmonikán játszani, valamint gitározni. Utóbbi hangszerrel Django Reinhardt hatására kezdett foglalkozni. Egy 1950-ben tett nyilatkozata szerint a boszorkányos ügyességű belga gitáros játéka gyakran könnyeket csal a szemébe.

Reinhardt művészetén kívül főleg Benny Goodman és Lester Young felvételeinek köszönhetően kezdte közelebbről érdekelni a jazz, még a második világháború éveiben. Thielemans először egy párizsi jam sessionön mutatkozott be Sidney Bechet, Miles Davis, Charlie Parker és Max Roach oldalán. Később Benny Goodman zenekarában hallatott magáról. Két évre rá, 1951-ben Amerikába költözött és néhány évvel később az állampolgárságot is megszerezte. Kezdetben gitáros felvételeket is készített, a szájharmonika fokozatosan vált főhangszerévé. Első lemezfelvételét Zoot Sims tenorszaxofonossal készítette. Olyan egyedülálló mestere lett hangszerének, hogy rendre ő nyert a Down Beat éves szavazásán a „különleges hangszer” kategóriában. Egyes szerzeményei, például a Bluesette, ma már jazz-örökzöldnek számítanak. Lady Fingers című számát Herb Alpert és a Tijuana Brass tette híressé. Filmzenéit öt földrészen élvezhették a mozijárók, és a gyerekeknek az a generációja, mely a Jim Henson bábjaival készült Sesame Street televíziós műsoron nőtt fel, ugyancsak egy életre megtanulhatta a nevét, hiszen ő szájharmonikázott Joe Raposo Can You Tell Me How to Get to Sesame Street?-jében.

Noha a swing és a bebop keltette fel érdeklődését a műfaj iránt, sokféle stílusban játszott mesterfokon. Sokan ősz hajú, bajuszos bácsiként emlékeznek rá, aki például utánozhatatlan eleganciával és virtuozitással adott elő sambákat és bossa novákat. Közismerten barátságos, közvetlen ember volt. Belgiumot az Egyesült Államokban élve is hazájának tekintette: nem véletlen, hogy két brüsszeli egyetem avatta díszdoktorává, 2001-ben pedig II. Albert király bárói címet adományozott neki. Tíz évvel a halála előtt legendás all-star hangversenyt adott a Carnegie Hallban, ahol többek között Paquito D’Rivera és a Nemzetközi Jazz Nap hagyományát elindító Herbie Hancock szerepelt a zenekarában.

 

 

Fotó: youtube