fbpx

Pallai Péter Aranytoll Életmű-díjat kapott a MÚOSZ-tól

2022. március 11.

Pallai Péter, aki 83 évesen is dolgozik, méghozzá időnként 10 órát is naponta, vezeti a Harmónia Jazzműhely Alapítványt és nagy megtiszteltetés, hogy a MagyarJazz főmunkatársa, sőt a főszerkesztő legfontosabb támasza, egyben oktatója.

A MÚOSZ-tól, azaz a Magyar Újságírók Szövetségétől természetesen nem a fentiek miatt kapta az Aranytoll Életmű-díjat, hanem Pulitzer Emlékdíjjal kitüntetett BBC magyar nyelvű adásában létrehozott értékek miatt. Péter a BBC-nél 1966-tól külsősként, 1968-tól pedig állandó munkatársként 1999-ig dolgozott, ahova természetesen becsempészte a jazzt is. Vértessy Péter méltató beszéde az interjú végén olvasható.

 

  • MagyarJazz: Gratulálok az életműdíjhoz! Mit szóltál, hogy gondoltak az Újságírók Szövetségében az évtizedekig tartó munkádra?
  • Pallai Péter: Váratlanul ért, mert 1999 óta csak a jazzel foglalkozom, de nagyon nagy örömmel és büszkeséggel töltött el. Köszönő levelemben megírtam a MÚOSZ-nak, hogy voltaképpen a BBC Magyar Osztálya érdemli ezt a kitüntetést. Újságírói tapasztalat nélkül kerültem oda. Ott neveltek ki.

 

  • MagyarJazz: Miután szó szerint napi kapcsolatban vagyunk, dolgozunk együtt, így sok mindent tudok az életedről, a méltató szövegből is rengeteg dolgot megtudhat az olvasó. Ami mindig is érdekelt, hogy mikor a BBC-nél elkezdtél dolgozni, akkor milyen munkával kezdtél, majd merre haladtál? Mennyire volt szabad kezed a munkában?
    Mindig ennyire munkamániás voltál, mint most :)) 
    ?
  • Pallai Péter: A kezdőnek mindig a hírek és a sajtószemle jut először, amelyeket azidőtáj még csak fordítani kellett. Akkor már volt a Magyar Adásnak egy rendszeres vasárnap déletőtti popműsora, amelyet a néhai Ember Miklós vezetett nagy sikerrel. Ő 1968-ban elment a Magyar Osztályról. A főnök tudta, hogy jazzbolond vagyok, de nem tudta a különbséget a jazz és a popzene között, és engem kért fel, hogy vegyem át Miki műsorát, aki otthon élő édesanyja biztonságára való tekintettel angol álnéven jelentkezett, mint Nicky Grant. Mondtam a főnöknek, hogy fogalmam sincs a popzenéről, az életemben nem szerkesztettem zenei műsort. Ráadásul azt kérte tőlem, hogy minden este legyen popműsor. Cserében teljesen szabad kezet ad, és akkor megyek be, jövök el, amikor akarok, amennyiben a műsorok időben elkészülnek. Alkudozni kezdtem és a végén a hét esti popműsorból kettő jazzműsor lett, és így elvállaltam a feladatot. Elődömre való tekintettel nekem is angol nevet kellett választanom. Így lettem Bobby Gordon, nagynéném Bobby kutyája és a szépséges Gordon Zsuzsa színésznő után szabadon.
    Ami a munkamániát illeti, annyira nem tudtam semmit a pop világáról , hogy jó pár hónapig heti 60-65 órát dolgoztam, zenét hallgattam, olvastam, tájékozódtam, stúdiótechnikát tanultam és persze műsorokat szerkesztettem és vezettem.
    Hét évig csináltam ezt, de utána leadtam az összes popműsort Somlai Gyuri kollegának, megtartva a heti két jazzt. Akkor kezdtem el történelmi dokumentum műsorokat szerkeszteni, és a kezdetben megint csak eszméletlen órákat dolgoztam, hogy megszerezzem a kellő tudást. Később már aktuálpolitikai műsorokat is szerkesztettem és vezettem, közben összesen két és fél évet töltöttem az angol nyelvű részlegnél zenei szerkesztőként, majd angol nyelvű, exportra szánt műsorok szerkesztőjeként. A rendszerváltás előtt közvetlenül, majd később egyre gyakrabban már Budapesten is "bevetettek". Ezt követte a három év a budapesti iroda élén. Ott is dolgozni kellett, mert az is új tapasztalat volt. 1999-ben nyugdíjaztak és azóta a szenvedélyemnek élek.
    Egyébként nem vettem észre, hogy munkamániás lennék, mert nagyon szeretem, amit csinálok, és amit szeretek csinálni, azt élvezetnek tartom, nem munkának.
    Ez alól kivétel az, amikor már a koncert hivatalos kezdete után 10 perccel is imádott zenészeinket kell elcsábítani a bárpulttól vagy az utcai dohányzóból, akár az illemhelyről:)))

 

  • MagyarJazz: Miért a rádió, miért nem az írás volt az elsődleges? Melyik maradandóbb?
  • Pallai Péter: Így alakult az élet. Az írás feltétlenül maradandóbb.

 

  • MagyarJazz: Az írás sem maradt ki természetesen. Talán a legsikeresebb jazzkönyv hazánkban, ami oktató jelleggel is működik: az 527 oldalas A Jazz évszázada, amit Kerekes Gyurival írtatok. Mennyi időbe telt ekkora könyvet megírni, és miért határoztátok el magatokat, hogy megírjátok?
  • Pallai Péter: Azt hiszem másfél évet vett igénybe. Gyurit kell megkérdezni, neki jobb a memóriája. Azért döntöttünk így, mert ilyen részletekbe menően nem íródott még magyarul jazztörténet.

 

  • MagyarJazz: Jazz-zenét nem hagyhatjuk ki. Melyik stílus, melyik irányzat áll hozzád a legközelebb?
  • Pallai Péter: A swing, a bebop és a hard bop.

 

  • MagyarJazz: Mikor kint éltél, mennyire jutottak el hozzád az itteni jazzélet szereplői? 
  • Pallai Péter: Nagyon kevés információm volt, ahhoz is a hallgatók vagy kint látogató barátok jóvoltából jutottam, mivel 1984-ig látogatóba sem jöhettem haza. Tudtam a Syriusról, a Rákfogóról, az Illésékról, az Omegáról, a Lokomotívról, Pegéről, Deseő Csabáról, Zalatnay Saroltáról. Kábé ennyi.

 

  • MagyarJazz: Aki ismer, tudja, mennyit dolgozom, de Te 83 évesen ezen is túlteszel. Ahogy utaltam rá, legfőbb támaszom vagy és oktatóm. Ez óriási megtiszteltetés számomra! Most például 8 órakor szóltam, mikor megláttam, hogy mekkora díjat kaptál, hogy szeretnék interjút készíteni veled, de már késő van, mégis rögtön elvállaltad. Honnét van a rengeteg energiád? Mit szól hozzá Kriszta, hogy nincsenek nyugodt nyugdíjas éveitek?
  • Pallai Péter: Erre csak abban a reményben merek válaszolni, hogy Kriszta nem fogja elolvasni.:)))) Egyébként nonszensz, hogy napi 10 órákat dolgozom vagy hogy többet dolgozom nálad. Te vagy az, aki osztódással szaporodva, szimultán jelen vagy ugyanaznap számos eseményen, melyekről írsz, fényképezel, felvételezel, interjúvolsz. Ne kábíts már. Náladnál munkabíróbb embert nem ismerek - és ezt komolyan mondom. Mindenre van rálátásod, mindig naprakész vagy - és ezt ne merd merő szerénységből kihúzni!

 

  • MagyarJazz: Milyennek látod a hazai jazz-zenei életet? Milyen akadályok vannak, amiket nehéz leküzdeniük az itteni zenészeknek?
  • Pallai Péter: Az ország hemzseg a tehetségektől, de túl kicsi ahhoz, hogy piacot biztosítson a számukra. Így csak a legnépszerűbbek tudnak pusztán a zenélésből megélni. Nagy az elvándorlás is. Nincs elég mecénás és a többség, még a jól látogatott klubok is pályázatokra szorulnak, az állam bácsiból kell megélni.
    A közönség egy nem elenyésző része kritikátlanul ajnározza az ide látogató külföldi nagyságokat és oda sem figyel a hasonló adottságokkal rendelkező hazaiakra. És ez tragikus.
    A vidéki klubok hősies munkát végeznek, mostoha körülmények között. Minden tiszteletem az övék.

 

  • MagyarJazz: Még egy kérdés a végére. A Harmónia Jazzműhely 2002. óta létezik, de most igazán szorult helyzetbe került. A pandémia miatt a magán támogatók csődbe mentek. A szeptemberi állami támogatás kiírásánál, az alapítványokat kizárták, pedig a Harmónia az, ahol minden tag ingyen dolgozik, egy fillért sem vesz fel, az összes támogatás a fellépő zenészeknek megy. Sőt még plusz marketinggel, reklámmal járulnak hozzá a tagok - a munkájukon kívül - a sikerhez, a teltházas koncertekhez. Hogyan tovább?
  • Pallai Péter: Ha én azt tudnám! Csak annyit tudok mondani, hogy ha júniusig nem nyerünk pályázatot, akkor 100%, hogy lehúzzuk a rolót.

 

Köszönöm az interjút, még egyszer gratulálok a MagyarJazz szerekesztősége nevében! Kívánok jó egészséget, és hogy még jó sokáig tudjad javítani az angol elírásaimat. 

 

 

Fotó: Sztraka Ferenc, Somogyvári Péter

 


Vértessy Péter méltató beszéde:

Pallai Péter                                                            

„A PALLAI” – Persze hogy tudjuk, de néha mégis elfelejtjük hogy  nemcsak a Kárpát-medencében hanem Nyugat-Európában is működött (működik) magyar nyelvű sajtó, komoly sajtótörténeti értékeket hozva létre. Pedig fennállásának 67 éve alatt ilyen értékeket teremtett a BBC 2005-ben Pulitzer Emlékdíjjal kitüntetett magyar nyelvű adása is, melynek megkerülhetetlen és meghatározó munkatársa volt a magyar műsorok felszámolásáig a most Aranytollal kitüntetett, 83 éves Pallai Péter.

Hadd kezdjem egy személyes emlékkel: amikor műsorvezető-szerkesztőként –BBC-zsargonban „producer”-ként – a magyar adáshoz kerültem, a régi gárda kiváló embereket felsorakoztató csapatából is kiemelkedve „a Pallai” abszolút és vitathatatlan zsinórmértéknek számított. Értékítélete mindenkor tévedhetetlen volt, politikai elfogulatlansága minden vitán felül állt.

A fiatalabb kollégáknak, így nekem is, nemegyszer idézte fel – atyai példabeszéd gyanánt – azt a három jótanácsot, amivel 1962-ben, a BBC-hez kerülésének idején látta el Rentoul Ferenc, a magyar osztály akkori vezetője,: „Ezentúl mindenütt, ahová vesszőt tettél, tegyél pontot helyette, mert ez rádió. Politikai nézeteidet, a kabátoddal együtt, légy szíves hagyd kint a fogason. Végül pedig, ha lemész a kantinba enni, ne ülj le üres és tiszta asztalhoz, mert azt épp akkor törölték le egy büdös ronggyal.”

Nos, ha a harmadik intelmet nem is mindig, az első kettőt 31 éves rádiós pályafutása alatt maradéktalanul igyekezett tiszteletben tartani. Különösen a másodikat. Rádiós szerkesztőként egyéni politikai nézeteit mindig kint hagyta a fogason. Így aztán 1999-ig tartó budapesti tudósítói kiküldetése alatt kritikus, de mindenkor objektív és pártatlan szemléletmódjával, kíméletlen kérdéseivel, a BBC-s újságírás etikai kódexének maradéktalan érvényesítésével a korabeli magyar újságírásban egyedülálló jelenségnek számított. A rendszerváltást megelőző és követő évek politikai színskálájának különféle árnyalatait képviselő politikusok ezért mindig készséggel ültek Pallai Péter és a BBC mikrofonja elé.

Péter messziről indult: az ELTE joghallgatójaként az 1956-os forradalomban fegyvert fogott, a bukás után ezért – a letartóztatástól joggal tartva – kénytelen volt elhagyni az országot. Angliában építőmunkásként, vasúti hordárként, éttermi kisegítőként dolgozott, majd ösztöndíjjal közgazdász diplomát szerzett a London School of Economics-on.

Hosszú évekig középislolai tanár volt Londonban. 1962-ben kezdett a BBC-nél dolgozni, a Magyar Adás külsős, később állandó munkatársaként. Számtalan emlékezetes dokumentumműsor, riport, politikai interjú fűződik a nevéhez. Ezeket – az 1939-2006 között sugárzott magyar adások archív, digitalizált, és mindmáig feldolgozatlan felvételeivel együtt – – a BBC londoni archívuma, valamint az Országos Széchenyi Könyvtár „Történeti Interjúk Tára” és a Magyar Rádió archívuma őrzi.

De nem lenne teljes a kép ha említetlenül maradna Péter másik nagy szerelme, a jazz. A hatvanas évek végén a BBC nyitni akart a fiatalabb hallgatók felé, így döntés született hogy legyen minden este popműsor is. Ezt Pallai Péterre bízták, aki komoly harcok árán kivívta hogy a pop mellett jazzműsorokat is sugározzanak. Ezekhez persze angol nevű disc-jockey dukált, így lett a rövidhullámos sugárzás dacára is egyre gyarapodó rajongótábora számára Pallai Péterből hosszú évekre Bobby Gordon – Bobby, mert nagynénje kutyáját így hívták, Gordon pedig mert fiatalemberként nagyon tetszett neki Gordon Zsuzsa színésznő.

Ha a rádiós évek el is múltak, a jazz iránti szerelem tovább él. Magyar jazz-zenészeknek szervez rendszeresen nagy-britanniai koncerteket, angol muzsikusokat és együtteseket hoz Magyarországra, kritikákat publikál a Gramofon magazinban, 15 éven át saját jazzműsora volt a Civil rádióban

Zenész barátaival ma is szívesen ül le az asztalhoz koncert után egy-egy sör mellett beszélgetni. Mindegy is, hogy azt az asztalt mikor és milyen ronggyal törölték korábban le. (A díjat később veszi át.)

Vértessy Péter
https://muosz.hu/2022/03/10/a-muosz-2022-es-sajtonapi-dijai/