fbpx

Forró hangulatú vérbeli swingest a JazzTime fesztivál első napján

2021. augusztus 31.

Másfél évtizedes hagyománya van immáron augusztus utolsó hétvégéjén a három napos jazzfesztiválnak a Müpában. Mostantól JazzTime nevén „fut tovább” a korábban New Orleans-Swing elnevezésű jazzünnep. Ahogyan azt a neves trombitás, Szalóky Béla találóan felkonferálta, ez lehetne, akár az első fesztivál is az új megnevezés alapján, mindenesetre várhatóan a műfaj modernebb stílusirányzatai felé is nyitnak majd a jövőben. Egy biztos: jazzre éhes telt ház volt a Fesztivál Színházban pénteken este.

 

Az előző tizenöt év sztárparádéjáról el kell mondani, hogy a nemzetközi jazzelit számos képviselőjét hozták el a budapesti közönség számára, elég csak Scott Hamilton, Warren és Allan Vaché, Lew Tabackin, Ken Peplowski vagy Joan Faulkner nevét említeni.

Ezúttal az első est a swinges hagyományt folytatta, nem véletlenül viselte a rendezvény a „Pearls of Swing” megnevezést. Valami fergeteges estnek lehettünk tanúi a kiváló hangszeres művészeket felvonultató 18 tagú BJC Big Band és négy – mindenki által kedvelt, nem kevésbé kiemelkedő – hazai énekesnő jóvoltából. De ne feledkezzünk meg az est „házigazdájáról”, Szalóky Béláról sem, aki szellemes konferálása mellett még szólistaként is remekelt néhány számban. A kétségtelenül világszínvonalon álló magyar jazz a nagyzenekari műfajban is élenjár, gondoljunk csak a két „piacvezető” zenekarra a BJO-ra és a MAO-ra, de a Jazzmania Big Bandtől a most színpadra lépett BJC Big Band-ig széles a paletta, és akkor még nem is említettük a vidéki nagyzenekarok sokaságát. Sajnos azt hiszem, hogy már nem léteznek azok az évente visszatérő big band találkozók, amelyeket meghallgatva elképedtünk, hogy milyen értékek vannak nálunk. (Sajnos minden bizonnyal ezeknek az aktivitásoknak is rendkívül rosszul jött a vírusjárvány.)

A BJC Big Band tulajdonképpen a Budapest Jazz Club házi zenekarának számít, de erről jómagam sem tudok sokkal többet. Mindenesetre a produkció világszínvonalú volt, ezúttal a Count Basie zenekar modorában adták elő repertoárjukat. Az impozáns (4 trombita, 5 pozán, 5 szaxofon, zongora, gitár, bőgő, dob) felállású nagyzenekar tele van a hazai jazz legjobb muzsikusaival, akik egyéni pályájuk mellett gyakran valamelyik vezető big bandnek is tagjai. A 18 zenész közül mindössze két szaxofonost említenék meg ennek igazolására: Elek Istvánt és Zana Zoltánt. (A szaxofonkórusban két alt-, két tenor-, és egy baritonszaxofon szerepelt.) A négy hölgy is a legjobbak közül került ki: Micheller Myrtillt és Pocsai Krisztát nem kell bemutatni, de Bolba Éva és Munkácsy Eszter is remekül elsajátította a nagyzenekari énekes attitűdöt.

Nehéz bármely elemzést elővezetni egy ilyen nagyszerű műsorról.  Bátran elmondható, hogy a repertoár a Nagy Amerikai Songbook legremekebb darabjaiból került ki George Gershwintől  Jerome Kernig. Csaknem húsz dalt hallhattunk a legváltozatosabb módon előadva, hiszen a négy énekesnő többnyire külön-külön szerepelt egy-egy számban, de olykor ketten, sőt két számban mind a négyen. Munkácsy Eszter „Black Coffee" előadása jó „belépő” volt, Bolba Évától a „Come Rain or Come Shine” tetszett legjobban, Pocsai Krisztától az „Almost Like Being in Love” volt a nyerő számomra, Myrtilltől pedig a „Too Darn Hot”.  Az „I Wish You Love”-ban együtt szerepelt Eszter és Kriszta, a „Whatever Lola Wants” és a záró „Everyday” volt az a két szám, amelyben mind a négyen énekeltek.  (A „leltár” a cikk végén  található.)

Természetesen hangszeres szólók is elhangzottak, a teljesség igénye nélkül megemlítve: Elek Istvántól és Zana Zoltántól (aki ezúttal baritonon játszott), Korb Attilától, Pecze Balázstól , Koós-Hutás Árontól stb.  A ritmusszekcióban is két régi (jazz)barátom játszott: a bőgőnél Fonay Tibor,  a doboknál pedig Csízi László. De el ne felejtsem, hogy az est persze egy instrumentális remekművel indult, mielőtt az első előadót, Munkácsy Esztert a színpadra szólította volna Szalóky Béla. A szám a Count Basie zenekar nagynevű tenorosának, Basie halála után vezetőjének, Frank Fosternek „Blues in Hoss’ Flat” c. száma volt. Szalóky Béláról tudjuk, hogy remekül játszik trombitán és szárnykürtön is, most is beszállt kísérőként, frenetikus szólói voltak (pl. a Comes Love (tp) és az All of Me (fh) számokban). Aztán a finálét jelentő óriási blues attrakcióban, az „Everyday I have the Blues”-ban, mind a 23 muzsikus a színpadon volt. (a zenekar 18 fővel, a négy énekes és Sz.B.) A tartós taps hatására még ismét előadták a „Whatever Lola Wants” c. rendkívül hatásos számot ugyancsak a négy díva együttes szereplésével.

Természetesen végig a legjobb hangszereléseket használták, csak egy példa: Myrtill és a zenekar lenyűgözően idézte fel az Ella Fitzgerald Sings the Cole Porter Songbook-ból a Too Darn Hot c. standard szédületes feldolgozását a híres lemezen szereplő Buddy Bregman-féle hangszerelésben. Mint a nagyzenekari jazz lelkes rajongója csak azt tudom kívánni, hogy bárcsak minél több ehhez hasonló koncertre kerülne sor a jövőben, még csak nem is ragaszkodva négy énekes egy koncerten való fellépéséhez. És most sem hagyhatom ki állandó szlogenemet, hiszen nemcsak fülünk, de szemünk is van, tehát egy remek nagyzenekar összhatása, valamint négy attraktív hölgy fellépése mégis csak a helyszínen a leghatásosabb. Nem csupán zenei élmény, de a látvány is, a csillogó hangszerek, a hölgyek kosztümjei, frizurájuk stb. Szóval az „élő” műsort semmi sem múlja felül.

 

Trombitakórus: Csizmadia Dávid (első trombita és művészeti vezető), Ducsai Szabolcs, Pecze Balázs és Koós-Hutás Áron,
Harsonák: Korb Attila, Csapó Krisztián, Varga István, Abbas Murád és Nagy Viktor Dániel (basszusharsona),
Szaxofonkórus: Stencli Tamás és Nagy Balázs altszaxofon, Elek István és Meleg Tamás tenorszaxofon, Zana Zoltán baritonszaxofon,
zongora: Sapszon Bálint, gitár: ifj. Tóth István, bőgő: Fonay Tibor, dobok: Csízi László

 

  • Blues in Hoss’ Flat  (Frank Foster)    Zenekar  
  • Black Coffee (Sonny Burke-Paul Francis Webster)    Munkácsy Eszter
  • But Not for Me (George Gershwin-Ira Gershwin)    Pocsai Kriszta
  • Them There Eyes (Maceo Pinkard-Doris Tauber-William Tracey)    Pocsai Kriszta
  • Time after Time (Jule Styne-Sammy Cahn)    Bolba Éva
  • I Can’t Believe that You’re in Love with Me (Jimmy McHugh-Clarence Gaskill)    Bolba Éva
  • All the Things You Are (Jerome Kern-Oscar Hammerstein II.)  Micheller Myrtill
  • (I’d Like to Get You) On aSlow Boat to China (Frank Loesser)   Micheller Myrtill
  • Pick Yourself Up (Jerome Kern-Dorothy Fields)   Munkácsy Eszter
  • Whatever Lola Wants (Richard Adler-Jerry Ross)     Bolba-Micheller-Munkácsy-Pocsai
  • Comes Love (Sam H. Stept-Lew Brown-Charles Tobias)   Pocsai Kriszta
  • All Of Me (Gerald Marks-Seymour Simons)   Micheller Myrtill
  • Too Darn Hot (Cole Porter)   Micheller Myrtill
  • Come Rain or Come Shine (Harold Arlen-Johnny Mercer)    Bolba Éva
  • A-Tisket, A-Tasket (Traditional-Ella Fitzgerald)   Munkácsy Eszter
  • I Wish You Love (Charles Trenet)   Munkácsy Eszter-Pocsai Kriszta
  • Almost Like Being in Love (Frederick Loewe-Alan Jay Lerner)   Pocsai Kriszta
  • Everyday I Have the Blues (Aaron „Pinetop” Saprks-Milton Sparks) Bolba-Micheller-Munkácsy-Pocsai
  • Ráadás: Whatever Lola Wants (Richard Adler-Jerry Ross)  Bolba-Micheller-Munkácsy-Pocsai

 

 

Fotó: ©Pályi Zsófia/Müpa

 Müpa, 2021. augusztus 27.

 

 

 

 

 

 

 

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005