fbpx
Print this page

Tim és testvérei

2022. máj. 12.

A csütörtökig tartó „JazzFest Budapest” gazdag programkínálatából a több helyszínen egy időben kezdődő koncertek közül sokszor nehéz választani. Múlt hét szombaton is a bőség zavara okozott csak gondot, végül a MIXAT (Etienne Mbappe trió + Kőszegi Rhythm & Brass), a FONÓ (Sárik Péter Trió Luiza Zannal és Gyafival), és a Jedermann (Rezervátum Orchestra) izgalmasnak ígérkező koncertjeiről fájó szívvel lemondva, az iF mellett döntöttem. Az immár 15 éves múltra visszatekintő Ráday utcai klubban a Rolling Stones világhírű szaxofonosa, Tim Ries volt a vendége az Oláh Kálmán, Orbán György és Balázs Elemér felállású triónak.

Tim Ries-Oláh Kálmán Trió

Tim Ries-Oláh Kálmán Trió

Timet visszatérőként, régi barátként köszönthettük, akinek saját bevallása szerint az évek során, Magyarország a második hazája lett. Ő a legtöbbször hazánkba látogatott amerikai sztár, jócskán megelőzve még a családi kötődései miatt ugyancsak sokszor visszatérő Chris Pottert is. A 60 éves fennállását ünneplő Stones június 1-én, Madridban induló európai turnéja előtti szabadidőt kihasználva, már májusban átrepülte az óceánt. Barcelonából előző hét csütörtökön érkezett Budapestre, és gépe landolása után egy órával már a Turbina színpadán játszott az Anima Sound System koncertjén, majd pénteken a nagymarosi Danu Bárban a Balázs Elemér Group vendégeként lépett fel. A Michigan állambeli Tecumseh városában, 1959-ben született szaxofonos egyáltalán nem fáradt el az előző két napban, zsinórban a harmadik koncertjére is frissen, fitten, tenor- és szopránszaxofonját hozva, elsőként érkezett. Az iF pincehelységében fújta be szaxofonjait, hogy a koncertkezdésre tökéletes állapotba kerüljenek. Blue Note Club New York, iF Cafe Budapest, ilyen szempontból mindegy, tökéletesen kell szólni mindenhol, mindig. A hangolás végére megtelt az iF kívül-belül egyaránt, és megérkeztek a társak is.

Tim Ries-Oláh Kálmán Trió

A szaxofonnal kiegészült trió akár alkalmi felállásnak is mondható, de Kálcsi, Elemér és Tim közös fellépései, és a köztük a jó másfél évtizede szövődött, a barátságnál is mélyebb, szinte testvéri kapcsolat, lényegében a hetvenes évek végén, a fiatal zenészekből álló formációknak kiírt, Brüsszelben rendezett Jazz Hoeilaart versenyen kezdődött. Kálcsi és Elemér akkor a Czvikovszky testvérek alapította No-Spa zenekarban játszott, Tim meg a Berklee hallgatójaként megismert New Yorkban élő, Algériában született francia zongoristával, a később szintén szép karriert befutó Franck Amsallemmel duóban lépett fel. Itt hallották először egymás zenéit, a versenyt követő jam pedig olyannyira összehozta őket, hogy Tim és Franck a következő évben egy hétre ide utazott, és egy alkalommal hatan ülve egy Ladában még Bécsbe is kimentek egy koncertet adni. Félelmetes volt az út, Tim a mai napig nem tudja, hogy fértek el hangszerekkel együtt, plusz még nem volt autópálya Bécsig, viszont a No-Spa zenekar több pénzt keresett ez alkalommal, mint itthon az egész évben. Aztán talán tíz év is eltelt, megtörtént a rendszerváltás, megszűnt a vasfüggöny, mikor Tim újra felvette velük a kapcsolatot, mert mint mondta, annyira jók voltak, hogy nagyon akart velük újra együtt zenélni. A No-Spa már megszűnt ekkor, az Oláh Kálmán alapította Trio Midnight viszont javában létezett, Tim velük kezdett el zenélni, mint vendég, és rövidesen már évente ötször is visszatért hozzájuk. Pályafutását közben a hazai jazztábor is nyomon követhette, és talán már egyre többen tudják, hogy Tim Ries nem „csak” a Rolling Stones szaxofonosaként tette le névjegyét, hanem játszik a rövidesen Budapestre látogató Maria Schneider, a Down Beat éves listáin mind a szakma, mind az olvasók által évek óta első helyre szavazott nagyzenekarában is. Virtuóz játékára felfigyelt többek között a világ egyik legjobb dobosának tartott Jack DeJohnette is, aki a „Sound Travels” című lemezére (2012) meghívta a szaxofonost Jason Moran, Ambrose Akinmusire, Bobby McFerrin és Esperanza Spalding társaságába. Tim Ries ma az Államokban az egyik legelismertebb és legkeresettebb szaxofonos a jazz világában, akit már réges-rég befogadott New York jazzelitje. Első, 1997-ben saját neve alatt megjelent lemezén Randy Brecker, Billy Hart és Ben Monder is játszott, a következők hátsóborítóján John Patitucci, Larry Goldings, John Scofield, Bill Frisell, Norah Jones, Brian Blade nevét olvashatjuk a többi híresség között. Ívelő karrierje közben is gondosan ápolta a hazánkhoz kötő baráti szálakat, boraink mellett a magyar jazz-zene különleges hangzásait is ízlelgette. Mint egy vele hét éve készített interjúmban elmondta: „Nem azért jövök Magyarországra, hogy pénzt keressek. Itt hozzáadnak a zenéhez valamit, ki tudnak alakítani egy zenei forgószelet, forgást, repülést, hogy a játékom jobban hangozzon. New Yorkon kívül kevés olyan hely van, ahol ezt az érzést átélem. Ha valaki igazán együtt akar zenélni valakivel, közel kell kerülnie a másikhoz, hogy az érezze őt. Itt nem csak arról van szó, hogy idejövök együtt játszani néhány kitűnő zenésszel. Oláh Kálmán és Balázs Elemér virtuózan, nagyon magas szinten zenélnek, nemcsak Budapesten, hanem a világon is a legnagyobb zenészek közé tartoznak. Velük nemcsak a színpadon érzem jól magam, de a színpadon kívül is. Én úgy érzem, hogy ők a fiútestvéreim, a családom.” Az akkor elmondottak ma is helytállók, azzal a különbséggel, hogy a testvérek közé azóta Orbán György is bekerült, aki ezen a koncerten is a „család” szigorúan magas szintű elvárásainak megfelelve játszott.

Tim Ries-Oláh Kálmán Trió

Tim Ries-Oláh Kálmán Trió

Tim Ries-Oláh Kálmán Trió

Tim Ries-Oláh Kálmán Trió

A kétrészes koncerten főleg standard feldolgozásokat játszottak, melyek hol Tim, hol Kálcsi javaslatára kerültek menet közben a repertoárba. Profizmusukra jellemző, gördülékenyen ment minden, félszavakból is megértették egymást, Elemérnek és Gyurinak pedig félhangjegy is elég volt, hogy egyből tudják, mi kövezik. A veretes szerzők veretes művei azonban csak a keretet adták, a jazz adta szabadságnak köszönhetően, lényegében helyben született új műveket hallhattunk. A zenekar minden tagja őszinte örömmel, mindent beleadva játszott, örültek a zenének, örültek egymásnak, annak, hogy újra együtt játszanak.

Tim Ries-Oláh Kálmán Trió

Tim Ries-Oláh Kálmán Trió

Tim Ries-Oláh Kálmán Trió

Tim Ries-Oláh Kálmán Trió

Tim szó szerint befújta a helységet, játszott az egyetlen szabad asztalnál letelepedve, padlón ülve indított balladát, és volt, hogy az asztalok között sétálva kapcsolódott a zenébe. A vége felé legutóbbi, három éve megjelent szólólemezének címadó dala, a „Life Changes” is sorra került, igazi örömzene alakult ki, megérkezett az a zenei forgószél, forgás, repülés, amelyről Tim annak idején beszélt. A forgószél viharrá erősödött, mikor a nem messze lévő Opus klubból megérkezett Oláh Krisztián, és beült apja helyére, aki büszkén figyelte ezután fia fantasztikus játékát.

Tim Ries-Oláh Kálmán Trió

Tim Ries-Oláh Kálmán Trió

Tim Ries-Oláh Kálmán Trió

Tim Ries-Oláh Kálmán Trió

Akik szombaton az iF mellett döntöttek, egy fantasztikus hangulatú koncerten vehettek részt, ahol világszínvonalú zenét hallhattak. Kellett ehhez a hely varázsa, ahol a zenészek valóban testközelben játszanak, a Hofi kialakította barátságos miliő, a figyelmes személyzet, és kellett ehhez a nagyszerű közönség is, amelynek minden tagja értő füllel és nyitott szívvel fogadta a zenét. Természetesen elsősorban olyan kitűnő muzsikusok kellettek, akikről Tim Ries azt mondta, ha New Yorkban élnének, ott lennének a legnagyobb nevek között és a legnagyobbakkal játszanának. Ránk pedig a következő napokban újabb nehéz döntések vártak.

 

 

 

iF Jazz Café, 2022. május 7. 

Fotó: Somogyvári Péter