fbpx

Révész Richárd 50

2021. november 10.

Szerencsénkre van Magyarországon egy elismert latin zongorista, aki magyar. Nem a hagyományos utat járta, konzi után egyetem, majd a neves budapesti jazz klubok. Azonban a kitérők ellenére, jó pár éve mégis oda ért, ahova eltervezte. Odaért, ahova eltervezte?

Révész Richárdot kérdezem születésnapja alkalmából.

  • MagyarJazz: Boldog születésnapot kívánunk Ricsi! Ott vagy, ahova elképzelted magad, amikor öt évesen elkezdtél zongorázni?
  • Révész Richárd: Először is hadd köszönjem meg a születésnapi köszöntést. Nagyon kedves tőletek! A kérdés második felére reflektálva talán azt mondanám, hogy igen is nem is, illetve nehéz lenne ezt megfogalmazni. Nem tudom, hogy hány olyan ember van, aki már ötévesen tudja hova, merre tart és hol fog tartani évtizedekkel később. Sok minden volt az elmúlt évtizedekben. Mindig álmodozó típus voltam, és például arról fantáziáltam, hogy egyszer majd Gloria Estefannal fogok játszani. Nyilvánvalóan ezt nem ötévesen fogalmaztam meg, de amikor már tudtam, hogy mi az, ami jobban foglalkoztat bárminél, akkor bizony voltak ilyen gondolataim. Persze ez nem valósult meg, és azt hiszem kicsi a valószínűsége, hogy valaha megtörténik, de ettől persze még álmodozni jó. Egyébként nem panaszkodom. Azt csinálhatom, amit imádok, és ez a zene. Egy alkalommal Hárs Viktorral beszélgettünk valamelyik koncert után a színpadi takarásban, és ő mondta, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy a hobbink egyben a munkánk is. Nagyon egyet tudok vele érteni.

 

  • MagyarJazz: Egyetlen jazz-zenész vagy, akit ismernek a salsás ismerőseim is. Mikor fogott meg a latin zene? Mennyire más latin ritmust játszani, mint mainstream jazzt?
    Mit gondolsz arról, hogy míg régen a zenédre táncoltak, most ez jazz klubban sajnos nem jellemző?
  • Révész Richárd: Egyrészt örülök, hogy a salsás ismerőseid ismernek engem. Ez megtisztelő. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy számtalan kiváló kollégámat nem ismerik. Kellene. Nagyon fontosnak tartom, hogy ismerjük korunk művészeit. Az természetes, hogy a zenészek nagyon is jól ismerik egymást, de a közönségnek is nyitottabbnak kell lennie, hogy számukra még új területek felé is érdeklődéssel forduljanak.
    Az Afro – Cuban zene nagyjából tizennégy évesen fogott meg. Tito Puente egyik lemezét hallgattam és azon volt egy kompozició melynek a címe Amanecer Guajira. Ha valaki meghallgatná akkor itt megteheti: https://www.youtube.com/watch?v=7yT38n4p9zM
    Ebben a dalban van egy zongoraszóló, amitől teljesen transzba kerültem. Határozottan emlékszem, hogy ez volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy én ezt tudni akarom. Egy teljesen más zenei világ tárult elém, amiben a ritmusok, dallamok, akkordok elképesztő tárházát véltem felfedezni. Hogy mennyiben más latin ritmust játszani, mint mainstream jazzt? Nos a műfaji különbségekből adódóan nyilvánvalóan más, hiszen máshogy ’swingel’. Máshol vannak a hangsúlyok és ritmikailag is igen gazdag világról beszélhetünk.
    A jazz-zene hajnalán még táncoltak az emberek a klubokban vagy azokon a szórakozóhelyeken, ahol ilyen jellegű zene szólt. Ahogy változott a műfaj és ezzel együtt a világ, úgy a tánc egyre inkább háttérbe került a zenéhez képest. A salsának a mai napig kétféle közönsége van. Az egyik a hallgatói, a másik a táncos. Gyakran kapunk visszajelzést egy-egy koncert után, hogy hú de jó lett volna, ha táncolhattak volna. Ez nagyban függ attól, hogy milyen kompozíciót adunk elő, hiszen egy dal táncolhatósága nagyban függ annak tempójától. Személy szerint mindkettőt nagyon szeretem. Nyilván elég viccesnek nézhet ki, ha valaki egy mainstream koncerten elkezd táncolni, de láttunk már erre is példát, ugyanakkor egy latin koncerten ez egyáltalán nem meglepő, hiszen a tánc része ennek a műfajnak.

 

  • MagyarJazz: Mindenhol elmondod, hogy számodra milyen fontos volt, hogy a Zeneakadémián is tanulhass, és Binder Károly látta meg benned azt, hogy a haknizáson túl igenis van benned az a plusz, ami kiemel. Miért érezted ezt ennyire fontosnak?
  • Révész Richárd: Egyszer Wolf Péter mondta nekem, hogy tanulni mindig és minden korban jó.
    Azt hiszem erre ő az egyik legjobb példa. Igaza volt. Nekem fiatalabb koromban is alapvetés volt, hogy kell a Zeneakadémia. Elég nagy kanyarokkal jutottam el oda, de végül sikerült, és ez a lényeg. Ott igazi hús-vér emberekkel játszol, megismered a kortársaidat, és általuk vagy velük karöltve belekerülsz az úgynevezett szakmába, amin keresztül új utakat, világokat fedezhetsz fel. Természetesen van másik út is. Az én utam ez volt.

 

  • MagyarJazz: Idén megjelent egy lemezed, amiről keveset tudunk. Viszont ahogy hallgatom, meg nem mondanám, hogy nem latin zenész készítette. Ricardo Salsa Club – 6128 Miles. Mire utal a cím és kik a társaid a közös zenélésben ezen a lemezen? Saját szerzemények kerültek a korongra (miért pont azok, amik)?
  • Révész Richárd: Nos, igen. Ezt a lemezt nem reklámoztam, reklámoztuk nagyon. Csak a szokásos felületeken. Őszintén szólva ez nem is annyira fontos nekem. Inkább az, hogy hagyjak valami nyomot magam után a homokban. Egyébként ez egy latin-magyar koprodukcióban készült album volt, hiszen a ritmusszekció chilei, mexikói és kubai zenészbarátaim közreműködésével, magyar részről pedig itthoni kiváló kollégáim részvételével készült. Annak csak örülök, hogy fel sem merül, hogy ezt az albumot nem egy magyar zenész készítette, hiszen akkor jó munkát végeztem sokad magammal. A lemez címe 6128 Miles azaz 6128 mérföld a Budapest – Kolumbia távolságot szimbolizálja. A fiam néhány évet élt ott és nem telt el egyetlen nap sem, hogy ne gondoltam volna rá.
    Az albumon szereplő muzsikusok:
    Kollmann Gábor – altszaxofon
    Schrek Ferenc – harsona
    Csejtey Ákos – tenorszaxofon
    Tulkán Péter – trombita
    Pecze Balázs – trombita
    Marcelo Ramos – baby bass and bass guitar
    Vicente Alberto Izquierdo Curberlo – ének
    Alex Machado – konga
    Fran Moran – bongó, kolomp
    Victor Fuentes – dob, timbales
    A lemezre meghívtam néhány számomra nagyon különleges művészt is:
    Makovics Dénes – fuvola
    Borbély Mihály – klarinét és szoprán szaxofon
    Gyémánt Bálint – gitár

    Hogy miért azok a dalok kerültek fel a lemezre, amik? Nemes egyszerűséggel, csak annyit mondanék, hogy régóta vártak már ezek a kompozíciók, hogy megszólaljanak a megfelelő köntösben. Szeretem őket.

  • MagyarJazz: Milyen saját formációid vannak jelenleg? Milyen zenekarokban játszol, melyek a jazzhez köthetők?
  • Révész Richárd: A triómmal a Révész Richárd Latin Trióval viszonylag sokat lépünk fel. Újabban kvartettben vagy kvintettben is játszunk ahol partnereim, Urbán Orsi, Pusztai Csaba, Molnár Mátyás, Tar Gergely, Fonay Tibor.
    Urbán Orsival is rengeteget játszunk duóban.

 

  • MagyarJazz: Melyik volt az az első zenekarod, akikkel kifejezetten latin jazzt kezdtél játszani? Miben változtattál ezért?
  • Révész Richárd: Az első zenekar, akivel latin zenét játszottam, Gerendás Péter zenekara volt. Itt Kaszás Péter, Papesch Péter, Födő Sándor és Mogyoró Kornél voltak a zenésztársaim.
    Az Avocaldo zenekar volt az első olyan, amiben alapító tag voltam, és rengeteg csodálatos élmény fűz hozzá. Itt Micheller Myrtill, Urbán Orsi, Wolf Kati, Madai Zsolt, Hasznos Ákos, Perger István voltak a zenésztársaim. Az első zenekar, akikkel kifejezetten latin jazzt játszottunk, az Kaszás Petivel, Vermes Gáborral és Shango Delyvel volt. Mivel az Afro – Cuban ütőhangszerek mindig is közel álltak hozzám, így egyre inkább arra törekedtem, hogy ezek a hangszerek minél nagyobb hangsúlyt kapjanak azokban a produkciókban, amiket éppen csinálok.

 

 

  • MagyarJazz: Mi az, amire leginkább büszke vagy? Mire készülsz a következő évben vagy a következő években, így életed felén?
  • Révész Richárd: Nagyon büszke vagyok arra, hogy magyar létemre sokszor kaptam elismerő szavakat natív latin zenészektől. Büszke vagyok arra, hogy ma már vannak olyan muzsikusok itthon is, akikkel ezt a műfajt igen magas színvonalon lehet játszani. Igen büszke vagyok arra, hogy olyan kollégák, barátok vesznek körül, akiknek a társasága felemel és jobbá tesz, és ezáltal én is többet adhatok a zenésztársaimnak, tanítványaimnak, barátaimnak és természetesen a közönségnek.
    Jövőre szeretném megünnepelni egy hatalmas bulival az elmúlt évtizedeket. Vannak új kompozíciók, amiket szeretnék majd rögzíteni. Urbán Orsival és néhány barátommal készülünk egy sorozatra, ahol magyar dalok lesznek latin köntösbe öltöztetve, ehhez néhány vendégelőadót is szeretnénk majd elhívni. Tanulni is szeretnék még alkalmazott zeneszerzést, de ez még a jövő zenéje.

Nagyon boldog születésnapot és még sok-sok finom latin jazz muzsikát kívánok Neked és a közönségnek!

 

Köszönöm az interjút! A Clave legyen veletek!

 

 

Fotó: Révész Áron Gustavo