A Mindenen túl tökéletesen illik az eddigi Charlie-lemezek sorába. Ugyanaz a hang, nem kopott még meg, kijönnek a magasak, mélyek is, talán csak a füstösségi együttható magasabb. A tizennégy szerzemény nagyobb része bármelyik megelőző albumon szerepelhetett volna, ugyanaz a bluesba oltott, jazzes igényű, néhol funkos, soulos, olykor latin elemeket is előhúzó muzsika, amire pár hang után rámondjuk, hogy charlie-s, már akkor, amikor még az ének meg sem szólalt. Persze ismét László Attila a zenei rendező, illetve négy szám szerzője, aki a hazai jazz- és könnyűzenei élet egyik legnagyszerűbb gitáros-zeneszerző-hangszerelője, egyike a legtöbb pozitív energiát bevetni képes zenészeknek minden szerepében. Neki is köszönhető, hogy nincs itt „rozsdás megoldás, ez nem öregek otthona”. Meg a parádés hangszereseknek, az alaptagoknak, vendégeknek, az énekeseknek és vokalistáknak – összesen közel ötven előadónak. Ebben a műfajban a tengeren túlon található a zenei profizmus és igényesség etalonja, és nekünk már csak az a sors jut itt, a Kárpár-medencében, hogy ahhoz mérjük magunkat. Abszolút elismerően mondhatjuk, hogy a kompozíciós megoldásokat, a hangszereléseket, az előadói megvalósítást és a hangmérnöki munkát tekintve is „tiszta Amerika” ez az album. Átszűrődnek hangulatok a hetvenes-nyolcvanas évek legjobb amerikai funk-blues-soul-lemezeiről, de közvetlenül leginkább Charlie korábbi dalaiból. A szövegekben is rendre felbukkannak utalások, amelyek az énekes életművének meghatározó elemei („kértünk egy kávét, meg valamit jéggel”), ettől is otthonos a dalok hangulata, de igazán azzal enged minket magához közel, hogy nem használ púdert: az életről, zenészlétről (nála ez kábé ugyanaz), a küzdelmekről, izgalmakról, veszteségekről és ünnepekről a teljes közvetlenség hangján szól, hitelesen, kitárulkozón, öniróniával, büszkeséggel. Lenyűgöző, hogy ezek a szövegek – azon túl, hogy üdítően helyesek prozódiailag – mennyire Charlie sajátjai. Korábban Horváth Attila tudott az énekes lelkébe bújni, ő most csak egy számot jegyez, de „helyettese”, Valla Attila is képes ugyanerre a truvájra. Megindítóan mesteri a Somló Tamás emléke előtt tisztelgő „Földobott kő”. Egy-egy további szöveg Karafiáth Orsolyáé, Toldi Tamásé, Grecsó Krisztiáné és Lombos Mártoné ­– mind testhezálló.

Olykor nehéz vitázni azzal, hogy „a sors egy idióta”, de ahhoz tényleg valamiféle világméretű katasztrófának kéne bekövetkeznie, hogy a főhős kérdésére, „Leszek-e én a sors könyvében egy mondat?”, ne a teljes meggyőződés hangján válaszolhassunk: még szép!

Charlie Music, 2020

• Mindenen túl
• Leszek-e én
• Az nyer aki nevet
• Álarc nélkül
• Egyszer az életben
• Földobott kő (Tomi Dala)
• Kettőből a fél
• És most ne rontsuk el
• Ameddig szól bennem a dal
• Hazavárt
• Most vagy soha
• Cyber War
• 50 Million Piano Players in China
• Akkor szóljatok

Közreműködnek:

Horváth Charlie - ének,
László Attila - gitár,
Halász János - billentyűk,
Csiszár Péter - szaxofon,
Lattmann Béla - basszusgitár,
Póta András - dob,
Borlai Gergő - dob,
Tóth Vera - ének,
Veres Mónika (Nika) - ének,
Szolnoki Péter - ének,

Horváth Ákos - vokál
Bolyki Balázs és a B4 - vokál,
Bolyki Soul & Gospel kórus - vokál, 
Gere Anna - vokál, 
Várhegyi Lucas Palmira - vokál, 
Tátrai Tibor - gitár, 
Pálinkás Gergely - gitár, 
Póka Egon - basszusgitár,
Szappanos György - basszusgitár, 
Kardos Norbert - billentyűs hangszerek,
Rafael Mario - zongora,
Ember Péter - billentyűs hangszerek, vokál, 
Fekete István - trombita, 
Pecze Balázs - trombita, 
Elek István - szaxofon, 
Csányi István - szaxofon, vokál, 
Csapó Krisztián - harsona, 
Papp Bogi - fuvola, 
Horváth Mihály - szájharmonika, 
Dörnyei Gábor - dob, 
Balogh László - dob, 
Födö Sándor - ütőhangszerek, 
Tar Gergely - ütőhangszerek