fbpx

Mr. Dob emléktáblája

2021. december 21.

Pénteken emléktáblát avattak Kovács Gyula, azaz Mr. Dob egykori lakóhelyén. A hazai jazzélet egyik legszínesebb, stílusteremtő egyénisége 1956 és 1974 között élt a Murányi utca 25. szám alatti házban. Innen indult fellépéseire a pesti éjszakába, itt fogadta tanítványait is, akikből valamennyien a következő generáció meghatározó dobosai lettek, és akik közül aki tudott, eljött az avatóra.

Eljöttek a volt kollégák, muzsikustársak is, és természetesen ott volt a család, özvegye, lánya és fia. Megjelentek a sajtó munkatársai, összeállt a később szerephez jutott dobfelszerelés is, így 14 órakor egykori tanítványa, a Hangőr Egyesület elnöke, Rozsonits Tamás szép számú, kör alakzatot formált egybegyűlt előtt tarthatta nyitóbeszédét. Mindenekelőtt egyperces néma főhajtásra kért mindenkit, a közelmúltban elhunyt Kármán Sándor, az emléktábla állítását is kezdettől támogató Ceglédi Dobmúzeum alapítója emlékére.

Felidézte az 1927-ben született, és 1992-ben, 64 évesen elhunyt kivételes tehetségű dobos pályafutásának főbb állomásait. A második világháborút követő évtizedeket, mikor ő volt legnépszerűbb jazzmuzsikus, mikor a pestiek számára ő testesítette meg a jazzt, melyet a legkomorabb időkben is becsempészett a bárok kötelezően tánczenés esztrád műsoraiba. A diktatúra enyhültével, mikor már ha szolidan is, de szólhatott a jazz, mindegyik akkor alakult formációba meghívták, Garay Attilától Gonda Jánosig, játszott többek között Deseő Csaba, Kovács Andor, Csík Gusztáv, Vukán György, és persze Pege Aladár zenekaraiban, de a névsort lehetne folytatni, Szakcsi Lakatos Béla, Babos Gyula…a lényeg, mindenkivel aki számított. Az emberebb arcú szocializmusban, amely a puhább diktatúrát jelentette, a hatvanas években már a vasfüggönyön túlra is kiengedték, nemzetközi fesztiválokon ejtette ámulatba a közönséget és a szakmát is. Egyik ilyen évben, a világ talán leghosszabb múltra visszatekintő zenei újságja, az azóta megszűnt, de a hatvanas években a legbefolyásosabb szaklapok közé sorolt, 1926-ban alapított Melody Maker éves listáján az európai dobosok rangsorában Kovács Gyula második lett. Pár évvel később már rendszerellenes, „ami a szívén, az a száján” típusú kijelentései miatt nem engedték nyugatra, és lemezei sem jelenhettek meg, de ezen a napon inkább csak a szépre emlékeztünk. Például arra, hogy 1965-ben Gonda János mellett alapító tagja lett a Bartók „konzi” Jazz Tanszakának, ahol haláláig oktatott. Növendékei a hazai és a nemzetközi zenészvilág ismert és elismert muzsikusai lettek, dobiskoláját a világ számos pontján ma is oktatják.

Szűcs Balázs, Erzsébetváros alpolgármestere is méltatta Kovács Gyula zenészi, zeneszerzői és oktatói munkásságát, akit ő, korából adódóan, csak az archív YouTube videókon ismerhetett meg.

Pálmai Zoltán egykor sokat járt ebben a házban, volt alkalma megfigyelni Mestere mindent átfogó, az élet minden területén apró dolgokból gondosan összerakott stílusát. Abban az időben a „brand” ismeretlen fogalom volt. Kovács Gyula, megelőzve korát brandet épített, és ezek bármelyik darabja megpillantásakor vagy megemlítésekor csak őrá asszociálhattunk. Öltözködése, beszédstílusa, ahogy a cigarettát szívta, ahogy a körúton sétált, mind-mind egyedi volt, és összképpé olvadt. Jelenség volt, akit mindenki egyből felismert, ő volt Mr. Dob, „A” dobos.

Bágyi Balázs a Magyar Jazz Szövetség elnökeként megemlítette, hogy az első Szabó Gábor-díjat az akkori elnök, Kőszegi Imre javaslatára 1992-ben posztumusz Kovács Gyula kapta meg. Mielőtt nekivetkőzve a dobokhoz ült, mindenki figyelmébe ajánlotta Vitárius Imre „Mister Dob” című könyvét, majd egy pazar dobszólóval tisztelgett a legendás dobos emléke előtt.

Az ünnepség véget ért, de a dobos társadalom aktív, és már visszavonult tagjai csoportokba verődve meséltek történeteket, idéztek fel emlékeket. A Németországban élő, de éppen Bécsben tartózkodott Rosenberg Tamás csak ezért az eseményért ruccant át a szomszédból, élményeit örömmel osztotta meg Bágyi Balázzsal. Kőszegi Imre ugyan nem volt Kovács Gyula tanítványa, de mint elmondta, sokat köszönhet Kovács Gyulának, akinek egy koncertjére először szülei vitték el, és ezen a koncerten a felső sorokból rálátva a dobos ütésmódjára kapott végső késztetést a dobok iránt. Később szoros barátság alakult ki közöttük, és mint nevetve mondta, ha az összes vele kapcsolatos storyt elmesélné, több napig állhatnánk itt a ház előtt. Erre azonban már az egyre erősebb, hideg szél miatt sem került sor, de egy csoportképre még igen, Dorozsmai Péter búcsúzóul egy szál virágot is tűzött az emléktáblára, aztán szétszéledt a társaság, és mindenki vitt magával egy jó történetet.

Az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramja, a Hangőr Egyesület, a Magyar Jazz Szövetség és a Ceglédi Dobmúzeum jóvoltából emléktábla került Kovács Gyula, zeneművész-tanár egykori lakóházának homlokzatára, ha arra járunk, álljunk meg egy pillanatra, és küldjünk egy mosolyt felfelé.

 

Miután kisebb felzúdulás alakult ki a tábla címe kapcsán, megkérdeztük Rozsonits Tamást, miért Poptörténeti emlékpont került a táblára. Válasza: "Az NKA Hangfoglaló Program Örökség Alprogram sorozata a Poptörténeti emlékpont, ezen a  gyűjtőnéven avatunk táblákat, legyen szó jazz, rock vagy popzenészekről,  szerte az országban, poptörténeti emlékhelyeken. Az alábbi linken megtalálja az összeset. http://poptortenetiemlekpont.hu" (- a szerk.)

 
 

Fotó: Somogyvári Péter