×

Úgy tűnik, hogy nem engedélyezte a cookie-k fogadását a böngészőjében. Nem tudja telepíteni az alkalmazást, ha ez a funkció letiltott. Emellett probléma merülhet föl a kiszolgáló session.save_path beállításával is. Ha ez az eset áll fönn, és ha ezt nem tudja saját maga ellenőrizni vagy javítani, akkor forduljon tárhelyszolgáltatójához,.

Az iCagenda nem tud betöltődni a következő ok(ok) miatt:

  • iC Könyvtár nincs telepítve vagy nincs betöltve.
Kérlek, ellenőrizd, hogy az iC Könyvtár és az iC Könyvtár rendszer beépülő telepítve és engedélyezve van.

ISTEN VELED AHMAD JAMAL

Written by 2023. április 17.

2023. április 16-án, 92 éves korában elhunyt az előző évszázad stílusteremtő zongoristája, Ahmad Jamal. Pallai Péter írta a most következő megemlékezést.

Mint oly sok neves zongorista pályatársa (Earl Hines, Mary Lou Williams, Dodo Marmarosa, Erroll Garner, Billy Strayhorn), ő is a valamikor erősen magyarlakta szén- és acélvárosban, Pittsburghban, Frederick Russell Jones néven látta meg a napvilágot. Még középiskolás korában kezdte hivatásos pályafutását szülővárosában, Fritz Jones néven. Az amerikai fekete zenészek körében az elsők között volt, aki magáévá tette a mohamedán vallást és hírnévre így már Ahmad Jamalként tett szert.

AHMAD JAMAL: But Not For Me (1958)

Chicagóban hívta fel magára először a figyelmet 1951-ben, 21 éves korában alakított saját triójával, amelyik a feketék körében roppant népszerű, sőt afrikai-amerikai tulajdonban álló Pershing Hotel házizenekaraként szolgált. 1958-ban elsöprő sikert aratott a trió ott, élőben felvett albuma: „Ahmad Jamal at the Pershing: But Not For Me”.
Jamal érdekes, levegős, erős dinamikát alkalmazó játéka hatalmas teret adott akkori bőgősének és dobosának Israel Crosbynak, illetve Vernell Fourniernek. Nem csak a zenekarvezető, de annak szakmai alázatossága és önzetlensége folytán, a trió összjátéka is roppant fontos meghatározója lett a hangzásnak. Ebből a szempontól a vele azonos időben feltűnt Bill Evanshoz hasonlítható.
Ez az első album jazz szempontból páratlan sikert aratott már a rock’n’roll hőskorában. Hónapokon át vezette a jazzalbumok sikerlistáját. Talán a legfigyelemreméltóbb felvételnek a közönség és a kritikusok is a „Poinciana” c. örökzöld sláger feldolgozását tartották:

 

AHMAD JAMAL: A Gal in Calico (1958)

Jamal dallamosan improvizált, de játékában a legfontosabb elem az időzítés volt. Nagyon nagy érzéke volt ahhoz, hogy mit hagy ki, ami nála legalább olyan fontos volt, mint a megszólaltatott hangok. Miles Davis, aki pedig nem gyakran dicsért más zenészeket, készséggel elismerte, hogy időzítésben („magyarabbul”: time) sokat tanult tőle. Szerény véleményem szerint Jamal és a trió erényei még inkább kidomborodtak az ugyanabban az évben és szintén élőben, de a Spotlight klubban készült felvételen, melynek témája a magyar zenekedvelők legidősebb rétegének azért lesz ismerős, mert annak háború utáni magyar változata a „Van Egy Kislány Anikó” roppant népszerű volt idehaza. Eredeti címén: „A Gal In Calico”.

  

AHMAD JAMAL: Call Me (1968)

A 60-as években Ahmad Jamal játéka összetettebbé és virtuózabbá vált, merészebben kezdte a témákat variálni. Játéka hatással volt már olyan jazz óriásokéra is, mint McCoy Tyner, Cedar Walton vagy akár az avantgárdista Matthew Shipp. Valamennyit visszavett kezdeti minimalizmusából. Szerette volna elmosni a határokat a klasszikus zene és a modern jazz között és noha ez – mint oly sok másnak – neki sem sikerült, de pompás jazz kerekedett ki a kísérletből.

 

AHMAD JAMAL: Theme from MASH (1973)

A hetvenes évek kritikus évtizednek bizonyultak a jazz fennmaradása szempontjából. Elég sok jazz-zenészt csábítottak a jazz-rock fúzióban rejlő zenei, de még inkább anyagi lehetőségek. Ahmad nem adta el magát. Legkommerszebb próbálkozása is értéket képviselt. A MASH című nagysikerű film, majd TV sorozat szignálját adta elő elektromos zongorán, nagy sikerrel, de ennél alább nem adta.

 

AHMAD JAMAL: Marseille (2019)

Jamal nagy erőssége a ballada játék volt. A két tenorszaxofon óriáshoz, Lester Younghoz és Ben Websterhez hasonlóan, ő is szükségesnek tartotta, hogy kívülről tudja a balladák szövegét. Jamaltól származik az anekdota, miszerint egyszer Ben Webstert hallgatta és egy ballada közepén a szaxofonos leállt. Jamal rákérdezett: „Miért álltál le?” – „Elfelejtettem a szöveget” volt a válasz. Idősebb korában egyre több saját szerzeménnyel, így balladákkal is gazdagította a repertoárját. Romantikus énjét ezekben a késői számokban tárta fel teljesen. Jó példája ennek a „Marseille”, négy éve, 88 éves korában kiadott „Ballades” című albumáról.

 

AHMAD JAMAL: Autumn leaves (2017)

Nem csoda, hogy Ahmad Jamalra gyerekkorában földije, Erroll Garner mellett Ravel és Debussy zenéje gyakorolta a legnagyobb hatást. Sok más amerikai pályatársához hasonlóan Európában, kiváltkép Franciaországban jóval ismertebb és népszerűbb volt, mint szülőhazájában. A zongorának élt. Mint ahogy azt a San Francisco Examiner kritikusa, Phil Elwood írta: „Néha az az érzésem, hogy az előadás végén Jamal inkább belebújna a zongorába, mint elhagyná a pódiumot, annyira leköti a játék.”
2017-ben elnyerte a Grammy életműdíját. Életének utolsó évtizedében mondhatni meghaladta önmagát. Búcsúzzunk ettől a nagy művésztől egy olyan felvétellel, amely ötvözi korai minimalista, gazdaságos játékát saját késői virtuozitásával.

Ahmad Jamal

1930. július 2. – 2023. április 16.

 

Fotó: New York Times, Rolling Stone

 

 

 

 

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

A modult nem lehet betölteni.
Kérlek ellenőrizd a figyelmeztető üzenetet.
© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005