Mielőtt azonban a feldolgozásra kerülne a sor, a zsűri ítéletet hoz, mely művek kerülhetnek a döntőbe. Ez alkalommal hét szerzemény került a döntőbe öt zenésztől. A zsűri tagjai voltak: Friedrich Károly, Nagy János és Ávéd János. Háromnegyed háznyi közönség volt kíváncsi a fiatal zeneszerzők és hangszerelők munkájára szombat délután 1 órakor.

Már a verseny előtt volt tippem, kiknek a művei fognak megszólalni, bár csak jeligék és címek szerepeltek a kiírásban, szerzők nem, hogy a zsűrit ne befolyásolják. Mikor megláttam a „Reflection to Goldberg 21” címet, nem sokat kellett gondolkodni, hogy Oláh Krisztián neve bevillanjon, miután édesapja, Oláh Kálmán pont ezen a néven jegyez egy kompozíciót. Majd a BJC előterében feltűnt Kormányos Gergő és Baló Sámuel, kisvártatva Lukács Márton beóvakodott mellettem a terembe, és már csak egy kompozíció gazdája hiányzott, aki tavaly kezdte a Zeneakadémián a zeneszerzés szakot, Péch Lóránt. A mezőny érdekessége, hogy Kormányos Gergő kivételével, mindannyian zongoristák.

Közülük csak Péch Lóránt volt, akinek a kompozíciójával még nem találkoztam, a többiek ismertek a jazzt hallgatók előtt.

Oláh Krisztiánnak van talán a legnagyobb neve közülük, aki sok versenyen indult és győzött, a saját nevén játszó zenekara rendkívül sikeres, idén jelentette meg a Music for 24/7 című lemezét, melyen angol sztárvendégek fújnak. Nem ismeretlen számára a nagyzenekari terep, mert már játszotta big band a darabjait.

Lukács Márton Örs az erdélyi Ineffable zenekar tagja volt, amíg tavaly ki nem vált, hogy saját zenei útját folytassa. Nemrég jelent meg lemeze „Canvas” címen.

Baló Sámuel a grazi tanulmányai után 2020-ban alapította saját trióját, de nekem legutóbb az Ég Alatti 5 nevű zenekarban volt szerencsém meghallgatni az Érdi Jazz Fesztiválon.

Kormányos Gergőt talán kevesebben ismerik, mert rövid időt töltött Magyarországon. Zentán született és a Bartók Konziba járt, mielőtt felvették a grazi egyetemre. Itthon általában Baló Sámuel zenekarában szaxofonozik meghívott vendégként, amikor épp Budapesten tartózkodik. Őt idén díjazták a DownBeat Student Music Awards-on az Original Composition – Large Ensemble és a Jazz Arrangement kategóriákban, valamint bejutott a döntőbe a Helsinki International Big Band Composing versenyen. Nekem Luis Bonilla említette meg Horvátországban a nevét, amikor arról kérdeztem, magyarok szerepeltek-e a nemzetközi zenekarában.

A Helsinkiben döntőbe jutott kompozícióját itt lehet meghallgatni:

Az egyórás műsor szépen bemutatta, hogy a big band zene nem fog kihalni, a fiatalokat is érdekli ez a nagyzenekari hangzás és a hangszerelés. Bár nem egyszerű a zeneszerzés, főleg a hangszerelés egy 17-19 tagú zenekarra, de ma már a Sibelius és más kottaszerkesztő programok megkönnyítik a munkát. Öröm volt hallgatni szólókat, Zana Zoltántól (szaxofon), Hofecker Dánieltől (trombita, aki 2018-ban nyerte meg a versenyt), Juhász Attilától (zongora) és Kollmann Gábortól (szaxofon). De érdekes duók is megszólaltak, például basszusklarinét és trombita, valamint bőgő - zongora, és a ritmusváltások is tetszettek – ha jól azonosítottam be a két darabot, mindkettő Kormányos Gergő kompozíciója volt. Baló Sámuel pedig rendesen megdolgoztatta a pozanosokat a hangtompító használatával.

Nagy gratuláció a Budapest Jazz Orchestrának, akik úgy dolgozták fel a kompozíciókat, hogy nem találkozhattak a szerzőkkel, a kapott kottákra hagyatkozva kellett kialakítani a megszólalást. Persze, hogy ez ekvivalens volt-e a szerzők által elgondoltakkal, csak ők tudhatták. Kollmann Gábor elmondta, hogy az utóbbi évekhez viszonyítva, idén adták be a legrészletesebben, információkkal jól ellátva a kottákat, minden hangszerelés magas színvonalú volt. De felhívta a figyelmet arra is, hogy érdemes beszélni kollégákkal, mennyire nehéz eljátszani a kottaszerkesztőn leírt egy-egy részt adott hangszeren.

Szerencsére a zsűri ismét hosszan kifejtette véleményét a produkciókról, így a szakavatottak észrevételeit foglalom össze röviden.

Ávéd János elmondta, hogy hiába jutott be sok kompozíció a versenyre, hasonlítottak egymásra a darabok, a hangszerelések is, ő úgy fejezte ki magát, hogy a „kor szellemét idézték”. Felhívta a fontosságát annak, hogy saját magukat pozícionáljak a jazz világában a versenyzők, miben mások a gondolataik, a művészetük.
Friedrich Károly kicsit megdorgálta a zeneszerzőket, mert túlságosan a számítógépre hagyatkoztak, nem érezte, hogy a papíron megalkotott darabokat dolgozták fel a gépen. Kiemelte a remek szólókat. Felhívta a figyelmet, hogy kevésbé modernek legyenek, nem baj, ha szép harmóniamenteket is írnak. Attól még, hogy szép a zene, lehet értékes - mondta. A hagyományokat hiányolta nagyon, a funkcionális zene egyikben sem jelent meg. Úgy érezte, túl voltak hangszerelve a darabok, a szólókat elnyomta a háttérzene, a dallam is eltűnt időnként.
Nagy János megerősítette a számítógép hatalomátvételének problémáját, amit Friedrich Károly említett. Ezt elkerülendő, azt ajánlotta a fiataloknak, hogy játsszák el a dalokat, akár zongorán, akár szólamonként.

Eredmény:

Hangszerelés:
megosztott I. hely: Oláh Krisztián (Oláh Kálmán kompozíció), Kormányos Gergő (Tálas Áron kompozíció)
II. hely: Baló Sámuel

Zeneszerzés:
I. hely: Kormányos Gergő
II. hely: Oláh Krisztián
megosztott III. hely: Lukács Márton Örs, Péch Lóránt

 balról jobbra: Oláh Krisztián, Nagy János, Friedrich Károly, Péch Lóránt, Kollmann Gábor, Lukács Márton, Ávéd János, Baló Sámuel, Kormányos Gergő

Gratulálunk minden díjazottnak és a Budapest Jazz Orchestrának!

Budapest Jazz Club, 2023. november 25.
Fotó: Irk Réka